Jakab 1.19-27 – A cselekvő hit: Csendben és szentségben az emberek között
19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,
20 mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.
22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.
24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.
26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.
Tanulmányozó kérdések
„Tanuljátok meg tehát” – így kezdődik a szakasz. Szerinted mi köze ennek a szakasznak az előzőhöz, hiszen Jakab csak folytatja gondolatait?
Nem cselekedetekből van üdvösségem, és nem is az tart meg engem Isten kegyelmében. Jézus mindent elvégzett. Akkor miért fontos Istennek, hogy megtegyem, amit mond?
Jakab a hallgatástól eljut az özvegyek meglátogatásáig. Mi köze a kettőnek egymáshoz?